Ha szombat, akkor piac, úgyhogy nekivágtam az Albert Cuyp piacnak. Annyira furák ezek a holland nevek, nagyon nehezen jegyzem meg őket, a kollégák meg folyton olyanokat kérdeznek, hogy "és az melyik utcán van", és milyen kereszteződésnél? Óh, hát ott, ahol a Stadhouderskade keresztezi a Van Woustraat-ot. Katasztrófa. Ami nagyon nagyon jó, hogy mindenki beszél angolul, szóval a szörnyűséges utcaelnevezéseken kívül a mindennapokban nem érzem a holland nyelvtudás hiányát, a sajt szót pedig, ami létfontosságú (kaas) és pofonegyszerű villámgyorsan megjegyeztem. Szóval a piac kb 3 km-re van a szállodától, de mivel ragyogó idő volt (szoknyás és csak vékony pulcsis) gyalog mentem. Az útvonal is elég szép, a belváros legfrekventáltabb bevásárló övezetén visz keresztül, ahol most vannak a nagy nyári leárazások, 50-70% és lelkes vásárolgató tömeg, turisták, lánybúcsúsok, utcai zenészek, pantomim művészek, feketék, barnák, sárgák, fehérek, és a világ mindenféle nyelve keveredik. S mindez valami érdekes harmóniában, mert nincs lökdösődés, nincs türelmetlenkedés, ellenben van mosolygás.
A piac kicsit emlékeztetett az egykori Zsarnaira Miskolcon. Minden volt a rozsdás lakattól kezdve a szőrmekabátig. Hering árus a kendőárus mellett. Zöldségek, gyümölcsök, ruhák, kacatok elképesztő kavalkádban és az ehhez társuló néha nem éppen kellemes szagok. Globalizáció ide vagy oda, szerintem vannak mesterségek, amiben egy-egy nép hagyományosan jó. Vagy nem annyira jó, de folyton azt csinálja. Például a törökök bőrkabátot, az arabok gyrost/falafelt/dönert. Itt sincs ez másképpen. A hentes marokkói, a börkabáros török. Hiába van kiírva, hogy "originally holland since 1975", attól még a legszuperebb török bőrdzsekikről van szó, jól felismerhetően. Ugyanis a '70-es években volt a legnagyobb török-marokkói bevándorlás. A hollandok tárt karokkal várták őket, hogy az általuk kevésbé preferált munkákat elvégezzék. Most már lehet, hogy nem akkora az öröm, de időközben a lakosság 2-4%-a török és marokkói lett. Az irodában, ahol dolgozom feketék takarítanak és állítólag így van ez máshol is. A hollandok megtartották maguknak a fennköltebb munkákat.
A piac számomra legérdekesebb portékái mindenképpen a tengeri herkentyűk voltak, azokkal nem tudok betelni, látványilag, mert a szagról azért lemondtam volna szívesen. A továbbiakban pedig meséljenek a képek:
 |
| Tengeri herkentyuk |
 |
| Regisegek, kacatok |
 |
| Levendula csokrok... |
 |
| Eredeti holland fapapucs - pluss, Kinabol |
 |
| Szolotoke cserepben, 60 EUR-ert. Valodi Merlot. :-) |
 |
| Igazi holland inyencseg, kettevagott kiflibe egy hering es melle savanyuuborka. Gusztustalan cucc volt, kulonosen budos volt a kornyeken, de a helyiek nagyon vettek. |
 |
| Kedvencem, a "devilfish", vagy europai horgaszhal, horvatul grdobina. Szornyen nez ki, de a husa annal izletesebb. |
 |
| Ezek a csorik meg eltek...:-( |
 |
| Parducmintas bicikli....hehe. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése