Szülinapi zsúr

Az a megtiszteltetés ért, hogy hivatalos lettem egy holland családhoz, a saját házukba, a kisfiuk 5. születésnapjára. (Lásd szuperhős vadászat)
Aki itt él, tudja, hogy ez mennyire ritka és tényleg megtiszteltetés.
Ha nem vegyes házasságban él valaki, akkor igazi holland barátja nehezen lesz.
A munkahelyen lehet, hogy kedvesek és segítőkészek, de nem barátkoznak az irodán kívül és nem hívnak meg magukhoz. Ha már oltári nagy cimborák vagytok, akkor talán egy fél évvel előre leegyeztetett időpontban van esélyed, hogy meghívást kapj. Ezt a már évek óta itt élőktől tudom saját tapasztalatom még nem sok van.
A meghívást én is hetekkel ezelőtt megkaptam és nagyon örültem, mert már volt szerencsém találkozni a gyerekekkel és nagyon mulatságos párbeszédeket folytattunk, ők mondták nekem hollandul én meg válaszoltam magyarul és tökéletesen megértettük egymást. Kedves, jól nevelt gyerekek.
A kolléganőm, aki meghívott holland, vagyis suriname-i (egykori holland gyarmat, Dél-Amerikában), de még gyerekkorában Hollandiába költöztek. Suriname nagyon vegyes etnikumú, a kolléganőm kínai, de kínaiul már nem beszél, holland az anyanyelve. A kínaiak a 19-20. század fordulóján kerültek Suriname-ba, amikor a felszabadult rabszolgák elhagyták az ültetvényeket és kellett a munkaerő. Szóval nem vagyok benne biztos, hogy azok a szokások, amiknek szemtanúja és részese voltam mennyire hollandok és mennyire jöttek egy hagyományosan összetartó kínai kultúrából (az ételek 90%-ban suriname-i-kínaiak voltak), mindenesetre élveztem a velük töltött időt.
A szülinapot nem aprózták el, kb. 20 felnőtt és 20 gyerek volt. A gyerekek 10 év alattiak és nagyon édesek. Testvérek, unokatestvérek, mostohatestvér, féltestvér, a haver a kínai közösségből, a hétvégi kínai iskolatársak, követni sem bírtam, de mivel kolléganőm már sokat mesélt a családi történetekről, ahogy figyeltem őket, beugrottak a történetek és összeállt a kép.
A házigazda egyik bátyja marokkói nőt vett el, az egyik unokatestvér szőke hollandot, tehát rajtam kívül is voltak nem kínaiak, de nagyjából ennyivel ki is fújt. Kisebb csoportokban beszélgettek és ezek a körök váltogatták egymást. Nagyon jó, pozitív dinamikája volt a csoportnak, bárkinek bármi ügye jött fel, valaki tuti tudott rá megoldást.
Mindenki tudta, hogy Magyarország fővárosa Budapest és sokan már jártak is ott, vagy készülnek.
Az egyik gyerek megkérdezte, hogyha magyar vagyok, miért angolul beszélek....válaszoltam neki magyarul, tátva maradt a szája, de tényleg. Nagyon édes volt. :-)
A házigazdák béreltek egy hatalmas ugrálóvárat és mivel szerencsére nem esett az eső, az összes gyerek odakint tombolta ki magát, amíg a felnőttek a hagyományosan hatalmas holland ablakokon keresztül békésen figyelhették őket. Mindenki boldog volt, jobb volt, mint egy TV műsor.
Nagyon erős náluk a családi összetartás és valamennyien nagyon közel laknak egymáshoz. Kíváncsi vagyok hány hetes szervezéssel tudnánk mi összeszedni így az unokatestvéreket. Ők minden egyes szülinapon megteszik. 20 gyerekkel és 20 felnőttel számolva, szinte minden hétvégén. Irigylésre méltó ez az összetartás, komolyan feltöltődtem közöttük.
A kis ünnepelt pedig azóta is a szuperhősökkel alszik és aznap még tőlem is megkérdezte, hogy nem alszok-e náluk. :-)