Túrós palacsinta kolbásszal

Péntek este magyar vacsorával körített házavatóra hívtam meg a kollégáimat. A menü előételnek kis falatkák voltak igazi Gyulai kolbásszal, utána gulyás marhából, majd pedig palacsinta, magyar kolléganőmnek hála túrós is, magyar túróból! Persze az elmaradhatatlan pálinka és magyar borok kíséretében.
 Kínai kolléganőm együtt tolta a kolbászt a túrós palacsintával. Amikor kérdeztem, hogy jó-e ez így, csak jóízűen ezt mondta, mi kínaiak szeretjük keverni a dolgokat. A gyerekei pedig izgatottan ugráltak körbe a palacsinta utánpótlás sütésekor és hüvelykujjukat felmutatva mondták, hogy "lekker, lekker", ami a finom, szép és egyéb kedvességek szinonímája.
Az este jól sikerült nagyon, úgy tűnt mindenki szereti a magyar konyhát, a jó étel pedig derűssé tesz, gulyásban meg egyébként is verhetetlen vagyok...:-))

Viszont nagyon szomorú, hogy egy olyan kiváló kolbász, mint a Gyulai a végnapjait éli, pedig a péntek este rá a bizonyíték, hogy bárhol megállná a helyét. Pénteken olasz, dán, kínai, holland, román, magyar fogyasztók egyértelműen, egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy kiváló. Hogy lehet, hogy mégsem megy az üzlet? 

Vendégváró gyulai kolbászos falatkák

Készül a gulyás + palacsinta vacsora