Holnap indulok haza és csomagolnom kell. Lehet, hogy az elmúlt hónapok jó néhány költözése miatt, de utálok csomagolni és megint a bőröndöt kerülgetni, ezért lassan is haladok.
A mai önkénteskedés megér majd egy hosszabb bejegyzést, de ehhez most túl fáradt vagyok. Marokkói és török gyerekekkel kellett angolul beszélgetni meghatározott témáról, nagyon élveztem nagyon tanulságos volt. Persze az iskola nem készített fel előre, annyival elintézék, hogy "nézd meg a honlapunkon a programot és legyél itt 8.30-ra".
"Lányok lesznek"...fiúk voltak-legalábbis akik nekem jutottak.
"A gyerekek nagyon szeretik és várják az önkéntes külföldieket"- nyílván....:-D
Az első csapat pozitív volt, de a másodikban volt egy török srác, akivel az első 5 perc nem volt egyszerű. Összességében nagyon jó élmény volt, elképzelhető, hogy bevállalom máskor is.
Eszembe jutott az a skót lány, aki talán 1 fél évig volt a mi középiskolai osztályunk anyanyelvi tanára. Talán Catherin volt a neve. Bejött, összefonta maga előtt a karját, megállt az asztalnak támaszkodva és azt mondta, "kérdezzetek". Mi meg jóindulatú osztály voltunk és próbálkoztunk, de nem volt az a szószátyár tipus, kínlódás volt minden óra, nem is értem, hogy kerülhetett oda. Lehet, hogy ő volt az egyetlen, aki akkoriban vállalkozott erre. Bezzeg Wendy, egy másik anyanyelvi tanárunk, laza volt, jó fej és mindenfélével készült. Vele csakugyan élvezetes volt minden óra. Konkrétan emlékszem, hogy a "sivatag" szót angolul Wendy egyik játékából tanultam meg.
Szóval a tanítással kapcsolatos élmények később jönnek, majd otthonról.
Várom a tanítással kapcsolatos beszámolód, mind az, amit leírsz nagyon jó volna, ha szélesebb kör is olvashatná:-)
VálaszTörlésWendy volt, aki már márciusban térdnadrágban és saruban járt? :)
VálaszTörlésIgen, Wendy volt. :-) Bírta a hideget. :-)
Törlés