Az egyik kolléganőnknek december végén született kisbabája. Ilyenkor mindenkinek küldenek képeslapot, örömmel tudatják az új jövevény érkezését, valamint azt is, hogy lehet látogatni. A ház ajtajára, ablakába gólyát, transzparenst, feliratot, virágfűzért, plüssnyulat, mindenfélét tesznek, ami hírül adja, hogy baba született.
A képeslapok érkezése után a munkahelyen villámgyorsan meg is szerveződött a kollektív babalátogatás, Utrechtbe mentünk egy péntek délután.
Kolléganőnk megvillantotta az alig 2 hetes babát, akit aztán felvittek a babaszobába mi pedig meghallgattuk a szülés és a baba körüli élményeket és azt, hogy alig várja, hogy leteljen a 3 hónap és jöhessen vissza dolgozni. Nekem ez szörnyen hangzik. Annyira picike még egy 3 hónapos, de itt nem variálnak, beadják bölcsibe 3 napra és mindkét szülő 4-4 napot fog dolgozni. Egyikük hétfőn, a másik pénteken lesz a kicsivel.
Itt térnék a mai fő témámra, a helyi férfiak emancipációjára, ami kizárólag megfigyelésen alapul.
Férfi emancipáció, azaz egyenjogúság.
A babalátogatás kapcsán azért jutott a téma az eszembe, mert a közös látogatást, ajándékvételt, pénzgyűjtést, virág, csoki, babakelengye beszerzése az egyik férfikollégám intézte, teljesen önként.
Még éppen azon törtem a fejem, hogy hol és hogyan fogom ezt intézni, amikor ő már mindent megszervezett. Otthon valahogy mindig a nők intézik az ilyesmit.
Az itteni férfiak teljesen jól idomítottak, mindent megcsinálnak, amit nálunk úgy neveznek "női munka".
Gyakran látok férfiakat egészen pici babákkal, hihetetlenül jól és gyakorlottan kezelik őket, látszik, hogy rendszeres a dolog, nem csak alkalomszerű. Vagy férfit, akár 3 gyerekkel is egyensúlyozva kerákpáron, vagy közösen sportolva.
Általában értenek a főzéshez és még a hetero férfiakkal is lehet süti és étel recepteket cserélni.
Aki utál vasalni, annak nincs vasalt inge. Fel sem merül, hogy a feleség vasaljon a férjre.
Ha elromlik a mosogatógép, már iszkolnak is újat venni, különben nekik kell mosogatni.
A bort csak akkor nyitják fel, ha külön megkérjük őket, az ajtóban nem engednek előre, mert a holland nők többnyire megsértődnek egy ilyen gesztusoktól és a holland férfi kerüli a bajt. Ezért szeretek inkább az olasz és román kollégával menni teázni, mert ők legalább előre engednek. :-)
Egy holland kolléga inkább olyan, mint egy barátnő. Érzékeny, megértő, lehet vele bármilyen női témáról is beszélni.
Egyetlen előnye ennek a fene nagy egyenlőségnek, hogy hihetetlenül értékelem, ha hollandságuk ellenére kinyitják nekem az ajtót és előre engednek.
Azért vannak lázadó férfiak is, nekik van ázsiai importált feleségük. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése