Pardubice, Prága, sok fényképpel

Kis késéssel, de folytatom a most már színes cseh élménybeszámolót, több képpel és kevesebb szöveggel, kezdve (folytatva) Pardubicével, hogy az időrendiséghez tartsam magam.
Összességében  a cseheknél úgy éreztem magam, mint otthon. Még a levegő illata is olyan magyaros. :-) Apró dolgok, hogy ugyanazok az áruházláncok vannak ott is, mint Magyarországon, a kultúra, az emberek öltözködése, viselkedése. Itt még előre engednek, sőt még ki is nyitják az ajtót, a metrón átadják a helyet az idősebbeknek. (Hollandiában egyszer amikor egy elég idős hölgynek adtam át a helyem ő volt a legjobban megdöbbenve). Apróságok, mégis beépültek a tudatomba, ettől jobban, otthonosabban érzem magam. Persze a plázában nem úszhattam meg Hollandiát, holland sajtokat és virágokat árultak:

Viszont igazi öröm, hogy magyar szalámit és az igazi kedvenc Gyulai kolbászt lehet kapni, tehát akkor is tudok magyar finomságot szerezni, ha csak kiküldetésben vagyok:

Egyébként a csehek rendkívül elismerően nyilatkoztak a magyar kolbászokról, nagyon szeretik a fűszerességét. Persze a cégnél dolgozó csehek fele szlovák...:-) Szlovákiából települtek át, meglepően sokan.
A városban csak munka után, vagyis sötétedés után jártam, ezért csak sötét képek készültek.
Van egy vár,  macskaköves szép kis utcákkal, barokk házakkal övezve, tényleg mint Eger. 
A kivilágítás elég gyér, a vár viszont egyáltalán nem volt kivilágítva, ezért nem sikerült használható képet készítenem, majd legközelebb. :-)

A vár felé vezető utca

Pardubice belváros, templom

Az idő kellemes volt, mintden este sétáltam a városban. A szálloda mellett pedig pár hónapja nyílt meg egy gyönyörű uszoda, amit szintén kipróbáltam. Sokkal szebb és jobb, mint ahová Hollandiában járok. 50 méteres medence, a zuhanyzók utáni folyosószakasz meleg levegőt fúj be, volt aki törülköző nélkül ott szárítkozott.
Csütörtökön a wellness részlegben "ladies night" volt, "hölgyek estéje", aznap csak nők mehettek be oda és persze csak fürdőlepedőben, fürdőruha nélkül. Ezt is kipróbáltam, végre igazi finn szauna, mindenféle gőz és infrakabin, (a jégkabint kihagytam), igazi lazulás volt.

Pénteken munka után taxival bevittek Prágába. A hotel a "Vysehrad" városrészben volt, 4 metró megállónyira az óvárostól. Ezután már csak 2 teljes nap önfeledt csatangolásban volt részem.

Prágai Óváros tér

Károly híd távolról

Sül a sonka, faszén parázson

Jazz band a téren

A gyönyörű óratorony

Óvárosi fények

Kihagyhatatlan prágai sonka ebéd, falon ülve, kilátással a városra

Vysehrad városrész neogót Szent Péter és Pál temploma egy sírkerttel övezve

Prágai tavasz első hírnökei

Az egész napot a Várnegyedben (Hradzsin) töltöttem kóborlással.
Egy történelmi kép, ami beugrott, hogy II. Ferdinánd követeit a katolikus és protestáns rendek összetűzése miatt kitört felkelés során kidobták a vár ablakán, csak így egyszerűen, 1618-ban (defenestratio). Ugyanakkor a legenda szerint nagy bajuk nem esett, mert egy trágyadombra estek. :-)
A cseh király ekkor V. Frigyes pfalzi gróf lett, az uralkodása azonban nem tartott túl sokáig, 1620-ban, a fehérhegyi csata után elmenekült az országból.

"Aranyutcácska", korbeli mesterségek, eszközök, életstílus bemutatása

Szent György Bazilika, a fehér iker tornyokkal

Szent György bazilika, 10. századi román stílusú templombelső

Szent Vitus Székesegyház

Rózsaablak

A gótika gyöngyszeme, királyok koronázásának színtere

Sárkányölő Szt. György (Jiri)

 
Az időjárás borongós, esős volt, de nem túl hideg, igazi múzeum járó idő.

Úton a Károly híd felé

Látkép a híd elején

Séta a Károly hídon, képekben:

Nepomuki Szt János, a gyónási titok mártírja. Amikor a hűtlenséggel vádolt királyné gyónásban elhangzott szavait nem volt hajlandó megosztani IV. Vencel királlyal, megkínozták, majd a Károly hídról a Moldvába dobták. (14. század)

Nepomuki Szt János, folyók, hídak, hajósok, halászok védőszentje, egyes helyeken a fuldoklók és a bányászoké is

Városkép a hídról

A híd vége

Vencel tér

Prága csodálatos, tele van élettel, zenével, hangulatokkal, kultúrával.  Sétálni, felfedezni, hallgatni az utcazenészeket, prágai sonkát majszolni, betérni egy templomba és önfeledten élvezni az orgonajátékot, Vivaldit, semmihez sem hasonlítható. Otthon éreztem magam, amikor tehetem, minden kiküldetést meg fogok toldani egy kis Prágával.

:-)