Az önkéntes tanításról részletes beszámolót még tavaly megígértem, a karácsonyi hazaút előtt, most gyorsan pótolom, mert ismét sok írnivaló összegyűlt, viszont próbálom magam tartani az időrendiséghez is. (nem mindig sikerül, a friss élmények elnyomják a régieket).
Az önkéntes tanítást sok más önkéntes programmal együtt a város szervezi, de a cégünk is népszerűsítette, így jutottam el oda. Van tanári végzettségem, gondoltam jó lesz majd.
Nem volt túlszervezve, megadták a címet és az időpontot, és majd hogy ott vár valaki.
Persze a megadott időpont előtt 5 perccel azt mondták, hogy túl korán jöttem és még nem vár senki. Mellesleg, mire a minket "váró" személy megérkezett, már 6-an voltunk önkéntesek.
Egy állásnélküli holland angoltanár, aki így remél megfelelő információkhoz, majd álláshoz jutni. Egy joghallgató egyetemista lány, akinek már annyira elege van a szakdolgozat írásból, hogy eljött kikapcsolódni.
Egy életművész újságíró srác, aki még tanul is, de sokat utazik hónapokra eltűnve egy-egy egzotikus országban, egy kanadai és egy amerikai, akik itt dolgoznak és csak a poén kedvéért el szoktak járni ilyen helyekre.
2 órát kellett "tanítanunk", ami azt jelentette, hogy kis csoportokban, angolul kellett beszélgetni a fiatalokkal adott témáról -ami a szabadidő és a szociális média volt-, minél több véleményt kiszedve belőlük.
Az első csapatom marokkói arab diákok (fiúk), akik már itt születtek, viszonylag jómódú (étteremtulajdonos, ami lehet, hogy büfé) szülők gyerekeként. Sokan mennének vissza Marokkóba, mindannyian tartanak a gazdasági válságtól és kivétel nélkül mindannyian besegítenek az otthoni vállalkozásokban, azon kívül a foci a minden. 16 évesek voltak, értelmesek, érdeklődőek. Az itteni iskolarendszer beszélgetésre is nevel. A tanár nemcsak előadó, a diák nem passzív hallgató, az órák interaktívak, ezek a gyerekek hozzászoktak, hogy megmondják a véleményüket, visszajelzést kérjenek.
A második csapatban volt egy török fiú, aki viszont minden ellen tiltakozott. "Miért vagyunk itt, minek kell angolt tanulni, minek kell hollandot tanulni? Egyáltalán az egész suli egy nagy szar...."
Ekkor már kevésbé élveztem a tanítást (ugye nekünk úgy lett beharangozva, hogy a gyerekek izgatottak és alig várják a lehetőséget....), de aztán kiderült, hogy a srác szülei elváltak, mivel nem nagyon tudta, hogy mit szeretne az élettől, szülői döntés alapján ebbe a középiskolába került, ahol inkább reál képzés van. Meg persze ez a környék muszlim bevándorlókat tömörítő, mellesleg külsőleg eléggé lepukkant sulija.
Közben meg rájött, hogy mit szeretne csinálni, viszont az iskolák közötti átjárhatóság nagyon rugalmatlan, újra kellene kezdenie a másikat, hiába van már itt 2 éve. Mire mindezt megtudtam, a srác együttműködővé szelídült és akkor már lehetett normálisan beszélgetni vele és a többiekkel is.
Az órák után még beszélgettünk egy kicsit a tanárukkal, aki nagyon lelkes és csakugyan hálás volt a segítségért. Ahogy elnéztem az itteni tanároknak sem lehet egyszerű, jó, hogy a város legalább arra figyel, hogy ilyen tipusú segítséget adjon, szervezzen, ha már nincs pénz több nyelvtanárra.
Vagy csak a holland fukarság....:-)
Most viszont kisütött a nap, 3 nap után, úgyhogy villámgyorsan rohanok a szabadba, hogy kihasználjam azt az 1 órát, amíg kb tart majd. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése