Királyság van

Hétfő este lemondott a 75 éves királynő, helyette a legidősebb fia lesz a király.
Milyen mesebeli, hogy itt van királynő és 3 királyfi és most a legidősebb elnyeri végre a trónt, meg a vele járó feladatokat. Bezzeg a szigetországi várományos sosem kerül sorra. :-)
146 év után lesz királya Hollandiának, eddig királynők voltak és nagy valószínűséggel ezután is azok lesznek, mert a leendő királynak 3 lánya van.
A lemondásnak, hatalom átadásának hagyománya van, már Beatrix nagyanyja és anyja is lemondtak a trónról az utódjuk javára, amikor úgy érezték, hogy eljött az idő.
Az új király személye körül persze vannak viták, van aki nagyszerűnek tartja, hogy ilyen hagyományai vannak az országnak, van aki túl anakronisztikusnak és költségesnek tartja a királyi családot (az is). A király fiatalkorában kicsapongásairól és bulijairól volt híres, az egyetem alatt a "sörös" becenevet kapta. Egyébként történész diplomával rendelkezik, a hadsereg  és több nemzetközi szervezet tagja.
Április 30.-a volt eddig a királynő napja, a hivatalos ünnepségek és a koronázás most is akkortájt lesz, a király napja április 27.-e lesz (a leendő király születésnapja).
A Miskolci Egyetemen olyankor vannak az egyetemi napok. Nem hiába, tavasszal mindenhol kell valami jó kis indok a bulira. :-)

Mesélő est / Story telling

Az egyik magyar srác hívta fel a figyelmet egy péntek esti programra, ami egy mesélő est. 
Meg is egyeztünk, hogy ott találkozunk.
A  központi pályaudvaron túl, elhagyatott raktárnegyed a kikötők mellett, rozsdás kereskedelmi hajók, sehol egy lélek, este 8 óra körül, egy jobb napokat is megélt egykori szálloda épületének alagsorában bölcsész és művész értelmiségiek gyülekeznek.
 

Az estet egy iráni és egy izraeli srác szervezi, rendszeresen,  az iráni srác anyukája főz levest és azt itt kiosztják, valamint van sör, bor, és mentatea, amiknek fogyasztásával támogatjuk az eseményt, külön belépőjegy nincs.

 

Nagyon egyszerű és ipari az egész a helységben párnák vannak ledobálva és székek is, arra lehet

ülni, kellemes klubszerű össze-visszaság, föként diákok, egyetemisták művészlelkű értelmiségiek vannak, kb. 50 ember.

Megkóstoltam a mama levesét, sűrű fözelékszerű volt, szürkés színű, zöld csíkokkal, nehezen azonosítható, ami biztos volt benne csicseriborsó és bab és kecskesajt, mert az ízén nagyon lehetett érezni, a többit nem nagyon akarom tudni, valami eredeti perzsa étel volt. :-)

A kecskesajt nagyon dominált az a fajta, amit nem szeretek amúgy, de összességében nem volt kellemetlen és jól esett a meleg leves a hidegben.

A mesélés vagyis "story telling" meg úgy nézett ki, hogy 3-an kiálltak egymás után és igaz, saját történetet meséltek el, utána szünet, majd megint 3 mesélő következett, utána szünet és akkor a közönségből jelentkezők is mesélhettek, ezt már nem vártam meg.

 

Az első nagyon gyenge volt, egy csaj mesélte el a szakításai történetét, 12 éves korától

még vicces sem volt nagyon.
A 2. egy nagy dumás holland egy izlandi utazás történetét mesélte el elég alaposan kiszínezve és poénkodva a saját holland kultúrális furcsaságaikon.

A 3. egy csaj volt, aki szintén egy pasizós történett adott elő, kalandját egy amcsi fickóval

a sztori nem volt egy nagy durranás, de  a csaj nagyon jól adott elő, nagyon jól kiszíneszte, arcokat vágott hozzá, játszott a hangjával, stb, na itt már kezdett tetszeni a dolog.

Kicsit olyan, mintha elvárnák, hogy vicces légy, és alapjában véve némelyik keserű, szomorú történet volt, az emberek meg nevettek rajta.

Az a jó mondjuk egy ilyen pincehelységes dologban, hogy lehetsz gyenge is, az összegyűlt bölcsészek úgyis megtapsolnak :-)

Mindig megszavazzák a következő este témáját és most a "fucking cold" / "kutya hideg" :-) volt a téma ezt mindenkinek bele kellet szőnie a történetébe.

Az iráni fiú, akinek az anyukája főzött volt a legjobb.

Annyira nyitott, őszinte volt és nagyon kedves volt a története és nem utolsó sorban nagyon jó előadó volt.

Ez is magánéleti történet volt egyébként:

Nagyon beleszeretett egy holland lányba, aki 2 megállónyira lakott tőle és egy buszon jártak az egyetemre. Összeszedte minden bátorságát és elhívta randira Valentin napra,

megbeszélték, hogy megnéznek egy francia filmet.

A srác beszerzett egy üveg bort, rózsát, dvd-t, külön története volt a virág megszerzésének (hiánycikk volt aznap és végig azon parázott az úton hazafelé a virággal, hogy valaki kitépi a kezéből).

Aztán odaért a lány háza elé (mellesleg "fucking cold"/ kutya hideg volt aznap).
Csengetett, semmi.
Fel-alá járkált, csengetett többször, 20 percig semmi.

Aztán érkezett a lány az apukájával, bemutatkozott, udvariaskodott ("mi perzsák udvariasak vagyunk azzal is, aki nem szimpatikus, de ez az ember mégiscsak az apósom lesz és vasárnaponként együtt fogunk sakkozni").

Felmentek, ittak a borból, aztán apuka udvariasan felállt, hogy neki még haza kell vezetnie (a lány az egyetem mellett már külön lakott),  csak mulassatok jól.
A távozása után mondta a srác, hogy "milyen jó fej az apád",

erre a lány, de hiszen ő a boyfriend-em, vagyis a barátja.

 (közönség: csalódott, sajnálkozó, hosszan elnyújtott óóóóóó)

Az iráni fiú pedig ott bosszankodott, hogy végülis sosem kérdezte a lányt, hogy egyedülálló-e,

meg 18 évesek voltak, az a fickó meg 1500 (így mondta), tehát valószínű titkolni is kellett a dolgot, a lány nem reklámozta és hogy mekkora gáz, mert tuti látták a virágot a táskájában, amit persze nem adott már így oda.

Gondolta, ha rákérdez a lány, akkor azt mondja, hogy ő kapta a Valentin napi randijától

síri csendben megnézték a filmet, beszéltek róla 2 percet, aztán elment haza a virággal, miközben kutya hideg / "fucking cold" volt....

 Az este nagyon kellemes és érdekes volt, további eseményekről és az egész jellegéről az alábbi honlapon lehet még tájékozódni:

http://www.mezrab.nl/
 

Tél

Gyakorlatilag a fél ország egy stég és a hollandok csak úgy építették. Terület kell, a németeket lerohanni nem jó ötlet, így pacifista módon nyugat felé terjeszkednek. Gátat építenek, lecsapolnak, feltöltenek és máris növelték az ország területét 30 km2-rel. Időről időre.
Hihetetlen mérnöki teljesítmény, tonnányi anyag megmozgatása, szél és hullámverés erejével kalkulálni, extra zárógátak, vészterv katasztrófa esetére, stb. Pl. holland szakemberek építetik New Orleans elé a védőgátat, hogy a jövőben ne történhessen meg egy újabb katasztrófa.
Az itteni mérnökök kifejlesztettek egy speciális vízelnyelő aszfaltot. Elnyel bármennyi esőt, nincs tócsa, repedés, kátyú. 
Hogy jön ez a télhez?
Egy ilyen fejlett országban, ahol ilyen szakemberek és megoldások vannak, teljesen lebénulnak 2 cm hótól.
A vízelnyelő aszfalt hidegben visszadobja a felszínre a vizet, ami az útra fagy.
Amint elkezd szállingózni a hó, a vonatok késnek, ha eléri a 2 cm-t, már nem is járnak többé, legfeljebb a főbb vonalakon, akkor is jelentős késéssel.
Az utak és a kerékpárutak tökéletesen letakarítva, a járdán érintetlen hóréteg, a kórházban jó sok lábtörés.
Nem sepernek havat, mert "úgyis elolvad". Most pórul jártak, mert már 2 hete áll a hó, szokatlan módon, tartós a hideg. Itt jön az újabb helyi szenvedély, a korcsolya. Amint vékony jégréteg jelenik meg a csatornákon, mindenki korcsolyázni kezd....azt mondták, nem baj, ha vékony a jég, csak akkor nagyon gyorsan kell menni....:-)

Látogatás otthon

Az otthoni látogatás ismét villámgyorsan telt, sajnos több volt benne a munka, mint szerettem volna, de azért volt móka is rendesen.
Disznóvágás, nagyon finom pálinkák, színház, természet, találkozás számomra kedves emberekkel, sajnos nem mindenkivel.
 A karácsonyt nagyon szeretem, a békéje pedig bennem van, szép volt együtt.

Visszatérésem után az irodában mindenki kóstolhatott házikolbászt és pálinkát. A nemzetközi csapat ismét összehordott mindenféle otthoni különlegességet. A füstölt házikolbász és a szilvapálesz ledobta a láncot mindenkinél, ezért folymatosan Mr. Dankó (édesapám) egészségére ment a koccintás, hogy még sokáig készíthessen ilyen elképesztő finomságokat. :-)

Részletek a tanításról

Az önkéntes tanításról részletes beszámolót még tavaly megígértem, a karácsonyi hazaút előtt, most gyorsan pótolom, mert ismét sok írnivaló összegyűlt, viszont próbálom magam tartani az időrendiséghez is. (nem mindig sikerül, a friss élmények elnyomják a régieket).

Az önkéntes tanítást sok más önkéntes programmal együtt a város szervezi, de a cégünk is népszerűsítette, így jutottam el oda. Van tanári végzettségem, gondoltam jó lesz majd.
Nem volt túlszervezve, megadták a címet és az időpontot, és majd hogy ott vár valaki.
Persze a megadott időpont előtt 5 perccel azt mondták, hogy túl korán jöttem és még nem vár senki. Mellesleg, mire a minket "váró" személy megérkezett, már 6-an voltunk önkéntesek.
Egy állásnélküli holland angoltanár, aki így remél megfelelő információkhoz, majd álláshoz jutni. Egy joghallgató egyetemista lány, akinek már annyira elege van a szakdolgozat írásból, hogy eljött kikapcsolódni.
Egy életművész újságíró srác, aki még tanul is, de sokat utazik hónapokra eltűnve egy-egy egzotikus országban, egy kanadai és egy amerikai, akik itt dolgoznak és csak a poén kedvéért el szoktak járni ilyen helyekre.
2 órát kellett "tanítanunk", ami azt jelentette, hogy kis csoportokban, angolul kellett beszélgetni a fiatalokkal adott témáról -ami a szabadidő és a szociális média volt-, minél több véleményt kiszedve belőlük.
Az első csapatom marokkói arab diákok (fiúk), akik már itt születtek, viszonylag jómódú (étteremtulajdonos, ami lehet, hogy büfé) szülők gyerekeként. Sokan mennének vissza Marokkóba, mindannyian tartanak a gazdasági válságtól és kivétel nélkül mindannyian besegítenek az otthoni vállalkozásokban, azon kívül a foci a minden. 16 évesek voltak, értelmesek, érdeklődőek. Az itteni iskolarendszer beszélgetésre is nevel. A tanár nemcsak előadó, a diák nem passzív hallgató, az órák interaktívak, ezek a gyerekek hozzászoktak, hogy megmondják a véleményüket, visszajelzést kérjenek.
A második csapatban volt egy török fiú, aki viszont minden ellen tiltakozott. "Miért vagyunk itt, minek kell angolt tanulni, minek kell hollandot tanulni? Egyáltalán az egész suli egy nagy szar...."
Ekkor már kevésbé élveztem a tanítást (ugye nekünk úgy lett beharangozva, hogy a gyerekek izgatottak és alig várják a lehetőséget....), de aztán kiderült, hogy a srác szülei elváltak, mivel nem nagyon tudta, hogy mit szeretne az élettől, szülői döntés alapján ebbe a középiskolába került, ahol inkább reál képzés van. Meg persze ez a környék muszlim bevándorlókat tömörítő, mellesleg külsőleg eléggé lepukkant sulija.
Közben meg rájött, hogy mit szeretne csinálni, viszont az iskolák közötti átjárhatóság nagyon rugalmatlan, újra kellene kezdenie a másikat, hiába van már itt 2 éve. Mire mindezt megtudtam, a srác együttműködővé szelídült és akkor már lehetett normálisan beszélgetni vele és a többiekkel is.

Az órák után még beszélgettünk egy kicsit a tanárukkal, aki nagyon lelkes és csakugyan hálás volt a segítségért.  Ahogy elnéztem az itteni tanároknak sem lehet egyszerű, jó, hogy a város legalább arra figyel, hogy ilyen tipusú segítséget adjon, szervezzen, ha már nincs pénz több nyelvtanárra.
Vagy csak a holland fukarság....:-)
Most viszont kisütött a nap, 3 nap után, úgyhogy villámgyorsan rohanok a szabadba, hogy kihasználjam azt az 1 órát, amíg kb tart majd. :-)

Elképesztő hollandok

Máskor is utaltam rá, hogy a hollandok eléggé újrahasznosító, nem pazarló népek. A mostani eset azonban minden képzeleten túlmutat, bár nem tudom, hogy ez csak egy speciális poén, vagy komolyan gondolta-e az illető, amikor az egyik népszerű internetes hírdető oldalon meghírdette az "alig 2 hétig használt" karácsonyfáját eladásra. Ár megegyezés szerint.. :-)

http://www.marktplaats.nl/a/huis-en-inrichting/woonaccessoires-overige/m631869672-kerstboom.html?c=efb2ef4dc323389c4f92ed10afa33e3a&previousPage=lr