Delft

 Delft
 
Egy kellemes kis kirándulás tipikus holland kisvárosban, csatornákkal, templomokkal és persze a híres porcelánnal.

Találkozás egy edzővel

Még mindig az esélyegyenlőségi héten (2 hete), a megváltozott munkaképességnek is szenteltünk egy napot. A vendégeink ezen a napon egy holland kosárlabda edző volt, aki kerekesszékeseket edz és az egyik kerekesszékes kollégánk Bulgáriából, aki már edzett ennek az edzőnek a kezei között.
Rengeteg derűvel, humorral és érzelemmel mondták el a történetüket.
Az edző a katonai rendőrségen dolgozott, magas, erőteljes ember, egy félresikerült gerincsérv műtét kényszerítette kerekesszékbe. Jó darabig nem akart kimozdulni az otthonából, majd a felesége és barátai unszolására, elkezdett gyerekekkel foglalkozni, kerekesszékes gyerekeket oktat kosárlabdára és iskolákba jár érzékenyítő előadásokat tartani gyerekeknek. Élete lett a tanítás, kiteljesedett benne, boldog.
A kollégám 19 évesen versenyszerűen kerékpározott, amikor Bulgáriában elgázolta egy busz. Most 32 éves, diplomás, tele humorral, élettel, rengeteget sportol, kosárlabdázik, teniszezik, evez.
Este körbegurultuk a belvárost, egy röpke városnézést tartottunk. Akkor realizáltam, hogy annak ellenére, hogy Hollandia sokkal előrébb jár a rámpák és akadálymentesítés terén, mint Magyarország, mégis néhány helyen milyen nehézségeink voltak, a lépcsőkkel, küszöbökkel, macskakövekkel, persze ez nem akadályozott meg minket, fantasztikus esténk volt és rengeteget nevettünk.

Költözés - élet a nagy dobozhegyen túl

Hétvégén sikerült beköltözni az új helyre, elég zökkenőmentesen, hála néhány lelkes barátnak és kollégának.
Valahogy úgy csináltuk, hogy a csomagolás és a költözés is evéssel, beszélgetéssel végződött, hol lángos, hol klubdélutános pirosaranyos szendvics, a végén pedig gulyás volt a menü.
Szerencse vagy nem -nekik annyira nem-, anyukám és keresztmamám pont itt voltak, a jegyeket még decemberben megvettük, nem számítottam költözésre ekkortájt, kijutott nekik is a jóból.
Igyekeztünk munka után, költözés közben is tartalmas programokat csinálni, ami sikerült is, csak a kicsomagolás várat így még magára. Vannak klassz kis ösvények a lakásban a dobozok között és a ruháim 5%-ával is sikerül változatosan felöltözni nap, mint nap. Lassan haladok, áttörést majd a hétvégére tervezek a dobozhegy lefaragásában. 
A nappali teljes fal nagyságú ablakával nem bírok betelni, nagyon szeretem, csodás a kilátás és jó holland módra, már én sem húzom be a függönyt.

Networking, avagy ismerd meg kollégáidat

"Ismerd meg a kollégáidat" címmel szerveztek ebédet a héten, a cél az volt, hogy olyanokkal üljünk le egy asztalhoz, akikkel még sosem találkoztunk, olyan "gyorsrandi" formában, 5 bemutatkozó kérdésre válaszolva.
600-an dolgozunk az itteni irodában, sokan otthonról, vagy csak hetente 1-2-szer jönnek be, így tény, hogy a közvetlen kollégáimon kívül nem sok embert ismerek.
Mindenki szabadon odamehetett bárkihez. Persze a hollandok egymás közt beszélgettek hollandul.
Nekem egy finn és egy indiai lány jutott. Aztán egy holland fickó, akinek Brezsnyev szemöldöke volt. Egész idő alatt, amíg fecsegett magáról, csak arra tudtam gondolni, hogyha lenne nálam egy olló, megnyírbálnám a szemöldökét....szörnyen nézett ki. :-)

Történetmesélés Lisától

A héten ismét "esélyegyenlőségi hét" van a cégünknél, tavaly már írtam erről.
Igényes előadások, beszélgetések, ez a "more together week" (többet együtt).
Mivel ez egyik szervezője vagyok a megváltozott munkaképességű napnak és fotózok is, majdnem minden rendezvényre benézek.
Ma a női tagozat szervezte az egyik workshoppal egybekötött előadást.
Lisa Lipkin, a történet mesélés szakértője mondta el, hogyan tudjuk jobban eladni magunkat, az előadásunkat, termékünket, stb.
A hölgy 53 éves, new yorki, tele élettel, csakugyan megfogja a hallgatóságot, profi. Persze 5 perc alatt kiderült róla, hogy magyar származású, anyai ágon. :-)
Mesélt az anyjáról, magyaros akcentussal idézve a bölcsességeit és jó tanácsait.
4 éve él Amszterdamban, utána jót beszélgettünk arról angolul, hogy Hollandia nem "nekünk magyaroknak" való, mert miféle nép az, akinek ízetlenek az ételei és meg sem próbálnak változtatni rajta és ahol nincsenek jóképű férfiak. :-)
Lisa magyar szókincsében a legfontosabb túlélő szavak szerepeltek: paprikás csirke, zserbó, rakott krumpli.
Nagyon élvezem ezt a nemzetköziséget itt és azt, hogy milyen érdekes emberekkel találkozok nap, mint nap.